Hovawart Kutyafajta

kutya fajta hovawart

Hovawart Kutyafajta

A Holzwarth német eredetű munkakutya.
Tudományos név: Canis lupus familiaris
Házőrzőnek születni kell!
A Hovawart kutyafajtát kezdő kutyatartóknak nem ajánljuk.
Erős, tapasztalt karakteres vezetőre van szükség a megfelelő neveléséhez.

Fontos méretarányok: A test hossza legalább a marmagasság 110 százaléka.

Viselkedés és karakter: Elismert, sokoldalú munkakutya. Természete kiegyensúlyozott, jóindulatú, védő- és harcösztönnel rendelkezik, kemény, közepes temperamentumú, nagyon jó szimatú kutya. munkakutyára jellemző harmonikus testarányai közepes temperamentumú, nagyon jó szimatú kutya. munkakutyára jellemző harmonikus testarányai és szoros kötődése a családjához, kiváló kísérő, jelző, őrző-védő és nyomkövető kutyává teszik.

MÉRET

Marmagasság: Kanok 63-70 cm, szukák 58-65 cm.

Súly: A kutyamagasságának megfelelő, hogy az megőrizze munkaképességét.

Története:

A 19. század végén írták le először a hovawar-tot olyan házőrző kutyaként, amely kinézetében megfelel a mai fajtaleírásnak. A 20. század elején Kurt Friedrich König és apja, Bertram König olyan kutyákat keresve, amely a helyzetnek megfelelően viselkedik, újra- és újra rábukkantak ezekre a logófülű, erős csontozatú jószágokra. Az első világháború után más fajtákkal végzett sikertelen kiképzési kísérletek után Königék arra jutottak, hogy ezt a középkori tipikus paraszti kutyát kell fajtaként tenyészteni. Újfundlandit,léónbergit, német juhászkutyát és kuvaszt keresztezve, egy olyan fajtához jutottak, amely külsejét tekintve hosszú szőrű és logó fülű, viselkedését illetően pedig valódi őrző- és védő fajta. Az viszont valószínűleg csak legenda, hogy afrikai vadkutyát is felhasználtak volna a tenyésztéshez. A hovawartot 1937-ben ismerték el önálló fajtaként.

Az eurázsiai hegyvonulatok vidékén, a Pireneusoktól a Himalájáig már tízezer évvel ezelőtt is nagy számban éltek hosszú szőrű, lógó fülű, nagytestű ebek. Ezekből alakultak ki azok a kutyák, amelyeket a középkorban (kb. 800 évvel ezelőtt) a haszonállatok terelésére, vigyázására, valamint a paraszti gazdaságok őrzésére használtak az emberek. Ezek szinte mindegyike magán viselte azokat a külső és belső tulajdonságokat, amelyek a mai hovawart – és még jó néhány más kutya – fajtaleírásában jelenleg is szerepelnek.

Legkorábban a középkorból fönnmaradt irodalmi és képzőművészeti adatokban bukkan föl a hovawart, mint egy kutyaféleség meghatározása. Ilyenek például a Sachsenspiegel és a Schwabenspiegel című korabeli írások, melyekben a német terelő-őrző kutyák leírásánál említésre kerül a “Hovawarth” elnevezés. Sebald Beham (1500-1530) paraszti életet ábrázoló metszetein olyan küllemű kutyákat örökített meg az utókornak, amelyek hasonlítanak a mai hovawart kinézetére. A fajta kedvelőinek körében nagy népszerűségnek örvend Albrecht Dürer: “Lovas, halál és az ördög” című, 1513-ból származó rézkarca, amelyen a lovagot egy hovawartnak mondható kutya kíséri.

A hovawart karaktere:

Szőrzetének színétől függetlenül minden hovawartnak szépen formázott feje, élénk, barátságos és határozottságot sugárzó szemei vannak. Ennek megfelelően alakul az embereknek a kutyára való első ránézés utáni első reakciója, és a viselkedését illető elvárásai is. A hovawart lényére (sajnos a Wesen, német eredetű kinológiai szakkifejezést sok esetben helytelen összefüggésben használják!) jellemző, hogy kiegyensúlyozott, magabiztos, bátor, könnyen és örömmel tanul, étellel és játékkal egyformán jól motiválható. Tanításánál, képzésénél türelmetlenséggel és erőszakkal semmire sem megy az ember, mert ekkor megmakacsolja magát, és nem, vagy csak kedvetlenül dolgozik.

Dicsérettel, jutalmazással és kedves szigorúsággal szinte minden elérhető egy hovawartnál. A nevelés során illik figyelembe venni, hogy veleszületett őrző-védő ösztönnel erősen megáldott kutyával foglalkozik az ember, de még a kölyökkorban, célirányos szocializációval viszonylag könnyen kialakítható a kutyánál, hogy ne essen túlzásokba. Tanácsos a hovawarttal még fiatal korban megismertetni minden “idegent” (legyen az ember vagy állat), akikkel később, felnőtt kutyaként is több-kevesebb rendszerességgel találkozni fog. Kétéves kora után ugyanis általában már átlagon felüli módon különbséget tesz “az én falkám” és a “nem az én falkám” között.

 

Általános, aranyat érő nevelési tanácsok a fiatal hovawart esetében nemigen használhatóak, mert a fajta kialakulásának során sokféle genetikai típus keveredett, ezért nagyon változó, hogy az önálló terelőkutya, a öntudatos őrkutya, vagy a jól irányítható pásztorkutya tulajdonságaiból van benne több az átlagosnál. A nevelésnél semmiképpen sem szabad megfeledkezni arról, hogy az emberben megingott bizalmát egy hovawartnak nagyon nehéz visszaszerezni. Mindezek ismeretében kimondható, hogy nem árt valamilyen előzetes kutyás tapasztalat az első hovawartos gazdiknak, különben nem lesz meglepetésektől mentes számukra a kutyával való foglalkozás. Ez a fajta fejlett terület- és személyvédő ösztönnel rendelkezik, a gazdihoz és a családhoz nagyon ragaszkodó. Nem jellemző, hogy elkóborolna: bár szaglása fejlett, a vadászösztöne inkább mérsékeltnek mondható. Magabiztos, kiegyensúlyozott, önálló döntőképességű kutya – ez utóbbi tulajdonság az egyik szakkönyvben úgy olvasható, hogy: “intelligensen nem engedelmes”.A hovawart későn érő kutya: 2-3 éves kora után fejlődik ki igazán, ezért hagyni kell neki időt, semmiképpen sem szabad túl korán megerőltetni. 5-6 éves kora után mozgásigénye alábbhagy, higgadt házőrző karaktere mellé még bölccsé is válik, nyugodt, türelmes életstílusából nehezen mozdítják ki idegen kutyák vagy környezeti ingerek. A családba könnyen és gyorsan beilleszkedik, a gyerekekkel türelmes és játékos. Következetes neveléssel, türelmes tanítással könnyen célt érhet vele az ember. Gazdáját nem csak folyamatosan szemmel kíséri, hanem valóban minden lépését követi. Ennélfogva ideális kísérő kutya, amelyet mindenhova magával vihet az ember, legyen az nagyváros vagy kis falu, munkahelyi iroda, szállodai szoba, vagy étterem egy távoli ország ismeretlen nyaralóhelyén. A hovawart mindenhol föltalálja magát, kitalálja magának, hogy mi pótolja az udvart, mit lehet őrizni. Mindig, mindenhol elvárja, hogy gazdáját és az ember/kutyaközös falka tagjait az idegenek, ismeretlenek messzemenőkig elismerjék, tiszteljék. Hangos beszédre, hirtelen mozdulatra, az emberi társa irányába tett, erőszakosnak tűnő testkontaktusra azonnal reagál.

Hovawart kutyafajta

Hovawart kutyafajta

Egy fajta három szín:

1. Rajzos. Ez a szín teszi ki a világon élő hovawartok kb. 60%-át. A szőrzet fényes fekete, a rajzolat szőkésbarna. A fej rajzolata az orrnyereg alatt indul, a szájszöglet mellett terjed tovább, és beleolvad a nyakon lévő rajzolatba. A szem fölötti, kör alakú jegy tisztán látható. A mellkas rajzolata két egymás mellett lévő folt, amelyek össze is érhetnek és általában a mellkas közepén még egy kis fehér folt (maximum 6 cm átmérőjű) teszi díszesebbé az állatot. A mellső lábakon, oldalnézetben a rajzolat a lábujjaktól indulva a lábtőig ér, és a hátsó oldalon könyöktájban ér véget. A hátsó lábakon, oldalnézetben a rajzolat a csánk alatt széles sáv, a csánk fölött csak keskeny csík, amely a hátsó láb elülső oldalától a has aljáig terjed. A felemelt farok láthatóvá teszi, hogy a faroktő alatt is található rajzolat, mintha egyszer véletlenül világos színű festékkel frissen mázolt padon ült volna a kutya. A rajzolat mindenhol jól elhatárolható. A szemhéjak, az ajak, a talpak és a karmok feketén pigmentáltak.

2. Fekete. A szőrzet fényes fekete, egy kis fehér folt a mellkason, kevés fehér szőrszál a lábujjakon vagy a farok végénél megengedett. A szemhéjak, az ajak, a talpak és a karmok feketén pigmentáltak. Érdekes genetikai jelenség, hogy a világon jelenleg élő állomány között a feketék fordulnak elő a legkisebb számban (kb. 10%), és ugyanez az arány a született kölykök között is megfigyelhető. Tenyésztési szempontból nagyon fontos a lehető legjobb minőségben fönntartani vagy emelni a fekete populáció arányát, mert a fekete példányok jelentik a fajta pigment-génbankját. Nélkülük néhány generáció után jelentős mértékű, előnytelen színelváltozások mutatkoznának mind a szőke, mind a rajzos utódoknál.

3. Szőke. A szőrzet az orrnyeregtől a farok csúcsáig egyformán fényes aranyszőke, azonban a lábak és a has felé kivilágosodik. Ennek köszönhetően ártalmatlan hozzá nem értők első, távoli ránézésre golden retrievernek vélik a szőke hovawartokat. Egy-egy kis fehér folt a mellkason, kevés fehér szőrszál a lábujjakon vagy a farok végénél megengedhető. A szemhéj, az ajak és a talp feketén pigmentált.

A hovawart ápolása :

nem igényel túl sok időt, pénzt és fáradtságot. szőrzetét nem kell nyírni, aljszőrzetének rendszeres kikeféléséhez, ritkításához nem kell kutyakozmetikusi szakképzettség. A jellegzetes hovawartfülek mögött időnként ajánlott ellenőrizni, hogy van-e filcképződés. Fürdetni szintén nem kell, leszámítva, ha valami szennyben meghempergett. Egyébként kedveli a vizet, szívesen fürdik természetes vizekben, és jó úszó, ezért kora tavasztól késő őszig rendszeresen lehet vele vízparti sétákat tenni. (Természetesen télen is, de ekkor el kell gondolkodnia a gazdinak arról, hogy mit tesz a jeges vízben lubickoló kedvence megfázása, tüdőgyulladása ellen.) A vízben való kiadós fürdéssel a test- és szőrzetápolást magától, a gazdi erőltetése nélkül elvégzi. Amennyiben az állat eleget közlekedik kemény, kavicsos talajon és városi járdán, a körömvágást is megspórolhatja a gazdi. A rendszeres fültisztítás az egyetlen, amelyet ajánlatos lelkiismeretesen elvégezni, elkerülve ezzel az esetleges kellemetlen szagot vagy fülgyulladást. Téli időszakban nem árt rendszeresen ellenőrizni a tappancsok állapotát, és szükség esetén valamilyen ápolószerrel kezelni. Természetesen a minden kutyánál szokásos rendszeres szem-, fül-, fogazat-ellenőrzés és a hat hónaponkénti féregtelenítés nem maradhat el ennél a fajtánál sem.

A hovawart egészséges fajta, ami sajnos a mai világban nem minden fajtatiszta kutyánál magától értendő dolog. A nagytestű ebeknél sokat emlegetett csípődiszplázia (a csípűizelet veleszületett rendellenessége, amely a kutya kifejlett korára komoly mozgásszervi betegséggé fejlődhet ki) sokkal kisebb arányban (kb. 10%) fordul elő nála, mint más, hasonló méretű és testsúlyú kutyafajtáknál. Igazán a hovawartokra jellemző és nagy arányban mutatkozó, fajtaspecifikus betegség a rendelkezésre álló információk szerint az eddigi egészségügyi történet során nem mutatható ki. A különböző országokban tevékenykedő fajtaklubok és tenyésztőszervezetek erre vonatkozó felméréseiből és statisztikáiból az derül ki, hogy a hovawartok átlagon felül szívósak, ellenállóak és egészségesek. immunrendszerük kiváló, allergiás tüneteik alig vannak, a stressz okozta megbetegedések pedig szinte ismeretlenek hovawartos körökben. Megfelelő tartás esetén egészséges, aktív kutyák maradnak idősebb korukban is, és 12-14 éves korig élnek. A három németországi tenyésztőszervezet által végzett fölmérés eredménye szerint a hovawartok több mint 35%-a természetes módon, végelgyengülésben hal meg. Ismerve más fajták hasonló statisztikai adatait, ez rendkívül magas arány.

forrás: arcanum adatbázis

www.hellodog.hu

Megosztom