Jóllaknak a farkasok a majmokkal

“Jóllaknak a farkasok a majmokkal”?

De nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk.

Hiszen a farkasok nem a majmokat eszik meg, hanem az általuk felriasztott és megzavart rágcsálókat.

Előfordul, hogy kölcsönös előnyök miatt több faj alkot közös csoportot, gondoljunk csak a szavannán legelésző zebrákra és struccokra. A struccok remekül látnak, könnyen megpillantják a ragadozókat. A zebrák viszont kiválóan hallanak. Bármelyikük kezdi el a menekülést, a többiek követik; nagyobb az esélyük a megmenekülésre, ha együtt legelésznek. Az azonban rendkívül ritka, hogy egy növényevő faj egy ragadozóval társulna. Mégis, az Etióp-magasföld egyik, körülbelül kétszáz egyedből álló barna (más néven dzseláda-) páviáncsoportjában gyakori, hogy akár több mint egy órán keresztül magányos etióp farkasok bóklásznak a füvet és más növényeket tépdeső majmok között. A farkasok minden fenyegető helyzetet kerülnek. Még a könnyű zsákmánynak ígérkező kölyköket is figyelmen kívül hagyják, csak a rágcsálókra összpontosítanak. Hosszú távon megtérül az önfegyelem: míg a páviánok között három zsákmányolási próbálkozásukból kettő sikeres, majmok nélkül csak minden negyedik. A dzseládák hozzászoktak a farkasokhoz, a találkozások 70%-ában egy tapodtat sem mozdulnak. Ezzel éles ellentétben mindig és azonnal a sziklákra menekülnek, ha gazdátlan kutyák közelednek feléjük.

Az etióp farkas a világ legritkább kutyaféléje, mindössze 300-500 példány él szabadon.

Kubinyi Enikő, az ELTE-MTA

Etológia Kutatócsoport tudományos főmunkatársa

Venkataram és mtsai, 2015

Tetszett a cikk,oszd meg barátoddal.