Kukucs,hogyan látunk mi..

Mennyire jó a kutya látása?

“Arra lennék kíváncsi, hogy a kutyák mennyire látnak jól a sötétben !

Mondjuk, az ember és a macska között hol állnak ?”

A kutya őse, a farkas, mint emlősállat is elsősorban a szaglása alapján tájékozódik. A farkas szürkületi ragadozó lévén többnyire színvak,számára fontosabb a tárgy mintázata, a színárnyalat foka (világosabb, sötétebb), ezért is nehéz a kutyákat a színek megkülönböztetésére kiképezni, hiszen a színek számukra  szinte jelentéktelen tényezők.

A kutyák jól látnak, de látásuk sok szempontból különbözik a miénktől. Hosszú évekig azt gondolták, hogy nincs színlátó képességük, és abszolút fekete-fehér színvilágban élnek.

Ma már tudjuk, hogy ez nem így van, noha a színeknek nincs különösebb jelentősége számukra. Retinájukban a pálcikák és csapok aránya a pálcikák irányába tolódik el, ellentétben a mi szemhártyánkkal. A pálcikák a fekete-fehér látást segítik elő derengő fényben: a csapok a színlátást szolgálják. A kutyák „pálcikákban gazdag” szeme tehát különösen alkalmas az olyan napi ciklus esetén, amelynek során a hajnali és alkonyati tevékenységek kerülnek előtérbe. Ez krepuszkuláris életritmus néven ismert, és az emlősök többségének életmódjára jellemző. Az ember ettől eltérően nappali életet él, így a látásmódját illetően nem számít tipikus emlősnek.

A csapok csökkent száma a kutyák recehártyájában arra mutat, hogy nincsenek az emberéhez hasonló színdús élményeik, de azért nyilván képesek érzékelni bizonyos fokú színskálát a saját kutyavilágukban. Ahogy Gordon Walls, a nagy szemspecialista oly érzékletesen kifejezte: „Az ilyen, pálcikákban gazdag rece-hártyájú, félig-meddig éjszakai állat (mint a kutya) számára a leggazdagabb színkép világ is legfeljebb alig behatárolható gyenge pasztell árnyalatokat jelent.” Ez igaz, de néhány pasztell színárnyalat is jobb, mint a semmi, és jó érzés arra gondolni, hogy hű kutyatársunk legalább bizonyos mértékig osztozik velünk a színek csodálatában, amikor együtt járjuk be a környéket.

Derengő fényben a kutyák vannak előnyben velünk szemben. 

Szemükben hátul fényvisszaverő réteg, úgynevezett tapetum lucidum húzódik, mely képerősítő berendezésként működik, és segítségével az adott csekély megvilágítást jobban lehet hasznosítani. A macskáknál ugyanez a rendszer lép életbe; az ő szemük még villog is tőle a sötétben. Egy másik különbség a kutyák szeme és a mienk között, hogy az övék fogékonyabb a mozgásra, és kevésbé a részletekre. Ha valami jó messzire tőlük mozdulatlanul áll, szinte láthatatlan számukra. Ezért van az, hogy megannyi zsákmányállat mozdulatlanná dermed, amikor megretten, ahelyett hogy menekülne.

Kísérletek bizonyítják, hogy ha a kutya gazdája mintegy huszonöt méter távolságban mozdulatlanul áll, az állat nem fedezi fel jelenlétét. Ha viszont a pásztor egy mérföldnyi távolságból ad kézjeleket a kutyájának, az eb azokat tisztán látja. A mozgás érzékelésének persze olyankor van elsőrendű szerepe, amikor a vadkutya hosszú haj tó vadászatba bonyolódik. A menekülő prédát követve a kutya szeme a lehető legjobb teljesítményre kényszerül.

A vadászkutyának további előnyt jelent, hogy látótere sokkal szélesebb, mint más fajtáké.

A keskeny fejű fajtáknak, például az agárnak, 270° a látókörzete. A közönségesebb kutyáknál ez körülbelül 250°. A lapított pofájú ebeknél valamivel ennél is kevesebb. Ám még így is sokkal szélesebb, mint az emberé, akinek a látótere csak 180°. Mindez arra mutat ugyan, hogy a kutya apró mozdulatokat sokkal szélesebb térközön belül képes érzékelni, mint mi, de ezért korlátozott két szemlencsés látóterével fizet meg, mely csupán fele a miénknek. Tehát ha távolságot kell felmérni, mi vagyunk fölényben négylábú társunkkal szemben.

Azonban köztudott dolog, hogy a kutyák sokkal jobban érzékelik mozgást, míg a színek látásával és megkülönböztetésével hadilábon állnak. 

perifériás látása is jobb a kutyáknak, mint az embereknek, bár a távolság felmérésével néha gondban lehetnek. A jó színlátás fontos volt a fáról fára ugráló embernek, hogy megtalálja a leg-érettebb, legtáplálóbb gyümölcsöt, míg a ku-tyának és ragadozó őseinek az éjszakai va-dászathoz idomult jobban a szemük. A ku-tyák között gyakran előfordul a piros-zöld színvakság, míg a férfiaknál csak 4%-ban létezik ez a gyengeség. Látószögünk körülbelül 180 fokos, míg a macskáké 185, a kutyáké 240 fok, a lovaké pedig 330 fok.

Összességében hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy (önmagunkhoz viszo-nyítva), a kutya látása fejletlenebb, mint az emberé. Pedig kedvencünk hallása és szaglása tökéletes, amihez képest elhanyagolható, hogy harmadik érzék-szerve már kevésbé jól funkcionál. A kutya látása elég éles, megfigyelőképessége jó. Megfigyelhetjük, milyen biztonsággal vadásznak az erdőben, fák között, a legsötétebb éjszakában is anélkül, hogy megsértenék magukat, vagy akadályokba ütköznének. Számukra azonban a szagok világa sokkal fontosabb a látásnál, hiszen szaglása révén tájékozódik, s emlékezetében is különböző szagok benyomását őrzi. Mindent, ami fontos számára, az orrával ismeri fel.

Sokan úgy jellemzik a kutyák látását, mint egy rövidlátó emberét szemüveg nél-kül. Mindez mérőszámokban nézve azt jelenti, hogy az ember látási élessége 20/20, azaz, amit egy normál ember 20 méter távolságból lát. A rövidlátók látásának élessége 20/30, azaz 20 méter távolságból látja azt, amit egy e-gészséges látású ember 30 méter

távolságból. A kutyánál ez a szám : 20/75, tehát az emberénél több mint három és fél-szer rosszabb.

És mi a helyzet a macska látásával ? A macska a legcsekélyebb fényt is érzékeli maga körül, a környezetében, parányi fény-töredékekkel képes tájékozódni a sötétben. Ez a retinájuk felépítésének köszönhető, hiszen még a gyenge fénysugarak is működésre ingerlik érzékelő sejtjeiket. A macska szemében több a pálcika, és kevesebb a csap alakú idegsejt, mint az emberében, ezért jobban lát sötétben, de kevésbé képes a finom részletek megkülönböztetésére. A kutya látása elég éles, megfigyelőképessége jó.

forrás:

Hellodog.hu , kutyavari , delina ,háziállat